A roppanós héjú kenyércsoda

Imádom a kenyeret! Vagyis ez így nem éppen igaz. Imádom a finom, ruganyos bélzetű, roppanós héjú házikenyeret. Ezt összehozni persze nem is olyan könnyű, hiszen kell(ene) egy jó recept, meg kovászt kell etetni hozzá, meg dagasztani egy csomót, legalábbis így hírlik a neten. Az embert már a receptek olvasásakor kiveri a víz attól, mi munka vár rá (pláne így a rekkenő nyári hőségben), mert az egész cécó annyira macerásnak és nem kevésbé titokzatosnak, a végeredmény meg annyira bizonytalannak tűnik, hogy még azelőtt feladja, hogy belekezdett volna az egészbe, így marad a bolti kenyér, ami már aznap sem nyújt túl nagy ízélményt, másnapra meg biztosan porrá szárad. 

A minap azonban mégiscsak felcsigázott egy recept. Dagasztás nélkül?! Roppanós héj?! Minimális munka, ragacs és takarítás?! Ez nekem való lesz! Jobban utána nézegettem a receptnek, megnéztem egy csomó videót, és vettem egy mély lélegzetet. Bekevertem a hozzávalókat, majd vártam a csodát. És a csoda, valóban létezik, amint azt a fényképen láthatjátok is.

Tény ami tény, a receptet még tökéletesíteni kell, de már alakul, és a lényeg a következő:

Hozzávalók:

3 bögre liszt (2,5dl-es)
1,5 bögre vízben feloldott két teáskanál só
1/4(!!!!!!) teáskanál szárított élesztő

Egyéb eszközök:

fedővel ellátott sütőben is hőálló edény: kacsasütő tál, jénai, öntött vas ragufőző fazék

frissentartó fólia(folpack)

sütőpapír

Este hat és nyolc között a hozzávalókat egy tálban műanyag spatulával kikeverem. Körülbelül nokedli tészta állagú lesz. Nem sokat foglalkozom vele, csak elegyítem az anyagokat, mivel hiszitek vagy sem, a természet végzi majd a dolgát helyettünk, ezért nem kell dagasztani. Ezután a tálat folpackkal lefedem, majd a hideg sütőbe helyezem egész éjszakára. 12 óra múlva, másnap reggel a tészta széleit vizes kézzel a tál közepére hajtogatom, majd hagyom, hogy a tészta ismét megkeljen duplájára. 

Amikor a tészta duplájára kelt, a hideg sütőbe behelyezem a kacsasütő tálat vagy jénait, fedővel együtt, de még üresen, és a sütővel együtt 250 celsius fokra előmelegítem. Ezután kiveszem a tűzforró edényt. Kesztyűben sütőpapírral bélelem, majd a spatulával óvatosan átborítom a kenyértésztát a tálból a forró edénybe. Azonnal lefedem, majd rögtön visszatolom a 250 fokos sütőbe. Itt 30 percig hagyom. Ezután a fedőt óvatosan leveszem, és a már majdnem kész kenyeret sütöm még 10 vagy maximum 15 percig. Utána a legnagyobb körültekintés mellett rácsra borítom a kenyeret, és hagyom kihűlni. 

A receptet többször kipróbáltam, sőt változtattam is rajta. A képen látható kenyérben 1/3 rész teljeskiőrlésű tönköly búza liszt van. Volt olyan példány, amelyikbe teljes kiőrlésű rozslisztet tettem szintén 1/3-ad arányban. 

Amire figyelni kell

A liszttől függ, kell-e még hozzáadni vizet, vagy sót.

A sütőtől függ, mennyi ideig kell sütni a fedő levétele után. 

Fontos betartani a 1/4 kanál élesztőt. Nem kell bele több, mert a hosszú kelesztési idő miatt gyönyörű nagy buborékok keletkeznek benne. Ha több élesztőt adnánk hozzá, gyorsabban megkelne ugyan, de élesztő ízű lenne a kenyér és csak apró lyukak lennének a bélzetben. 

Nézzetek meg néhány videót is

Alaprecept

New York Times no knead bread

Egy kicsit munkásabb variáció, de dagasztásról, a szó klasszikus értelmében még itt sincs szó.

Rustic bread