Míg gyerekkorunkban boldogan faltuk a konzerv löncshúsból készült melegszendvicset, reggelire Globus konzervmájkrémmel kentük meg a kenyeret, apáink kannásborból készítették a fröccsöt, anyáink Horváth Ilonától tanulták el a főzés titkait, mi pedig legjobb esetben is a nagyinál nyaraltunk falun, manapság más szelek fújnak. Gombamódra szaporodnak a gasztrobloggerek, a neten receptek garmada írja felül a Horváth Ilonától tanultakat, bár a legtöbben mirelitből főzünk, és eszünk ágában sincs elmenni a henteshez. A Balcsi helyett mindenki inkább a horvát tengerparta jár, és manapság már csak a jó pincékben kimért kannásborra van igazán kereslet.
Talán úgy tűnik előreléptünk az utazás és a gasztronómia területén, ám nekem azért vannak kétségeim. Az igény ugyan megvan valami szebbre, jobbra, finomabbra, de vajon az irányt és a módszereket is ismerjük? Én még mindig szeretem a Balatont. Elvarázsol a Káli-medence, más világba csöppenek, ha az Őrségbe érünk, a Zemplén várromjai pedig a múltba repítenek vissza. És ugyanígy vagyok a főzéssel is. Nem hiányzik az életemből egy rágós polipláb, vagy egy ehetetlenül nyúlós, gumiszerű fagyasztott tintahalkarika. Amúgy is tájidegen. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon sokkal többen vagyunk azok, akik vidéken élünk, és a Fővám téri piac kínálata elérhetetlenül távolinak tűnik innen vidékről, de még az Auchan elérhetősége is. A helyi piacokon még mindig igen szerény az alapanyag kínálat, a hagyományos zöldségek mellett csak egy-egy felkapott trend üti fel a fejét itt-ott, mint például tavasszal a medvehagyma. Ennek ellenére nem gondolom, hogy nekünk vidékieknek, a kispénztárcájúaknak, vagy a flancos alapanyagoktól idegenkedőknek be kellene érni a só-bors-paprika, és a Horváth Ilona féle menza-színvonalú főzéssel.
A Bor, bakancs, cicege blogban azt szeretném megmutatni, hogyan hozzunk ki többet, jobbat a rendelkezésünkre álló, elérhető és többnyire megfizethető friss(!) alapanyagokból; hogyan lépjünk tovább az 1950-es évek olykor szegényes főzési technikáin, és végre tanuljuk meg, hogy hogy is készül egy igazán remek majonéz, hiszen csak tojás, mustár, olaj, meg ecet kell hozzá, csipet só és cukor. Semmi extra, és higgyétek el, nem is nagy ördöngösség. Fedezzük fel a neten keringő, sokszor használhatatlan receptek között az igazán használhatóakat, és merjünk végre fűszereket használni, mert a fűszrezés az étel lelke. Kóstoljunk hazai borokat és egyre inkább söröket is, és merjünk választani. Ne azért igyunk egy bort vagy sört vagy pálinkát mert trendi, hanem mert ízlik. És ha utaznánk, nézzünk körül itthon is. Hiszen Magyarország gyönyörű, nem kell kiutazni a világból, hogy remek élményeket gyűjtsünk; megtehetjük ezt itthon is, ráadásul egy olyan országban, ahol értjük a nyelvet, amin szólnak hozzánk. Útközben pedig akár gasztroélményeket is szerezhetünk. A Bor, bakancs, cicege blogban megosztom veletek azt, ahol jártam, amit láttam, kóstoltam, felfedeztem, kipróbáltam, kikísérleteztem, megfőztem, hátha kedvet kaptok hozzá ti is. A hozzászólásokat és kérdéseket pedig szívesen veszem.
Jó böngészést kívánok nektek!
Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése